És íme pár kép a régi Top Gun filmből utána pedig párat az újból is láthattok, poszterek, háttérképek:

Egy biztos! Ezt a filmet ha tudod mindenképp nézd meg a mozikban és semmiképp ne nézd meg kamerás online filmen, hiszen az biztosan nem fogja azt az élményt nyújtani, ha nincs lehetőséged moziba menni, akkor inkább várd meg míg normális minőségben jelenik meg az online Hobb és Shaw.

Az Oroszlánkirály 2019-es adatlapját ide kattintva tekinthetitek meg oldalunkon, de természetesen a keresőt használva is könyedén megtalálhatjátok és hamarosan online is megnézhetjük, találhatunk képeket és posztert is a meséről, ha már megnézted a mesét akkor oszd meg véleményedet velünk és látogatóinkkal.

Üveg

A Széttörve 2016-ban alaposan megkavarta a kedélyeket, és nem csak azzal, hogy mennyire briliáns volt benne James McAvoy, hanem azzal is, hogy a film végére összeállt, hogy itt bizony nem egy különálló filmmel van dolgunk, hanem egy nagyobb történet részét láttuk épp, aminek ráadásul már egy korábbi epizódját is ismerhettük, ha képben vagyunk M. Night Shyamalan korábbi filmjeivel, konkrétan A sebezhetetlennel. Ez a sztori ér egybe valamelyest az Üveg történetében, melyben a sebezhetetlen David Dunn (Bruce Willis) próbálja megállítani a Széttörve huszonnégy-személyiségű főszereplőjét (McAvoy), miközben szintén A sebezhetetlenből ismert üvegcsontú Elijah Price-nak is van egy-két szava az eseményekhez. Nagyon, nagyon várjuk ezt a filmet, szerencsére már nem sokáig, január 17-én ugyanis már mozikba is kerül. (Bodnár Judit Lola)

Bemutató: január 17.

A kedvenc

A rizsparókák, lovasfogatok és csillogó paloták ne tévesszenek meg senkit: A kedvenc nem hagyományos kosztümös film, amiben BBC-kompatibilisen dramatizálják és kiszínezik nekünk a történelemkönyvek néhány bekezdését. Az előzetes és a lelkes kritikák alapján inkább maró szatírának tűnik, amiben az abszurd humor hasonlóan komoly szerephez jut, mint Giorgosz Lanthimos korábbi filmjeiben, mondjuk a teljesen elborult disztópiát bemutató Homárban. Ezúttal nem egy párhuzamos valóságban, hanem a 18. század eleji Angliában. A birodalom háborúban áll Franciaországgal, de az igazán öldöklő versengés nem a csatatéren, hanem a királyi udvarban zajlik két udvarhölgy között, akik a törékeny és manipulálható Anna királynőt próbálják terelgetni a saját céljaik felé. Rachel Weisz és Emma Stone lubickol a riválisok szerepében, de a királynőt alakító Olivia Colman állítólag mindenkitől ellopja a showt – ez eddig egy Golden Globe-bot ért neki, és sokan az Oscar-versenyben is őt tartják befutónak. (Jankovics Márton)

Bemutató: február 7.

Hidegháború

Pawel Pawlikowski az Oscar-díjjal jutalmazott Ida című filmmel már letette a névjegyét, de ha hinni lehet a kritikáknak, a Hidegháború még annál is jobbra sikeredett. A rendező a szülei életéből merítette az ötletet, és a film egy szerelem kegyetlen és romantikus története az ötvenes évek kommunista Lengyelországában, egy énekesnő és egy zenei rendező között. A filmet ráadásul nemcsak a története, hanem a lélegzetelállító vizuális megjelenése miatt is dicsérik, noha ez utóbbi már nem szokatlan azoknak, aki látták az Idát. Természetesen Pawlikowskinak ezt a filmjét is jelölték Oscarra, és a film nemzetközi visszhangját nézve még az is lehet, hogy ezt is megkapja. (Inkei Bence)

Bemutató: február 14.

Alelnök

Christian Bale régóta híres arról, hogy őrült fizikai átalakulásokat hajlandó bevállalni egy-egy szerepért. A gépészszel vagy a Hajnali mentőakcióval ellentétben most nem csont és bőrre fogyott, és nem is Batmanre gyúrta magát, inkább őrült zabálásba kezdett, hogy felszedjen húsz kilót és Dick Cheneysúlycsoportjába kerülhessen. Ez persze csak kisebb része a színészi teljesítménynek, az első kritikák szerint azonban Bale elementáris erővel formálta meg George W. Bush hírhedt alelnökét, aki a háttérből tartotta kézben az amerikai politika irányítását egy évtizeden át, alaposan rajta hagyva a nyomát a 21. század történetén (a befolyásolható Busht a mindig nagyszerű Sam Rockwell alakítja). Az Oscar-díjas Adam McKay-t nem a kiegyensúlyozottság érdekli, most is csípős humorral közelíti meg a történelmi eseményeket, akárcsak a 2008-as gazdasági válságot feldolgozó A nagy dobásban. Nem lesz kíméletes Cheney-vel, amire már az is utal, hogy Christian Bale a Golden Globe-díj átvételekor egyenesen a Sátánnak köszönte meg az inspirációt, hogy hitelesen tudta játszani Amerika legnagyobb hatalmú alelnökét. (Jankovics Márton)HIRDETÉS

Bemutató: február 21.

Zöld könyv – Útmutató az élethez

Az élet tele van meglepetésekkel. Például nem feltétlenül a Dumb és Dumber rendezőjétől számítanánk egy érzékeny társadalmi kérdéseket feszegető, szívmelengető drámára, ami komoly esélyese a díjszezonnak. Mégis így alakult: Peter Farrelly filmjében egy fekete zongorista indul koncertkörútra a déli államokban, ám a helyiek „vendégszeretetétől” tartva felfogad egy nem túl bonyolult gondolkodású fehér sofőrt, aki egyben a testőre is lesz a turné során. A Zöld könyv az ő összecsiszolódásukról szól és a drámai hangütés mellett persze nem hiányzik belőle a humor sem. A film már csak azért is érdekes, mert Viggo Mortensent rég láttuk igazán érdekes szerepben, az eddigi beszámolók szerint zseniálisan egészítik ki egymást a zongoristát alakító Mahershala Alival. (Jankovics Márton)

Bemutató: február 21.

Mi

Jordan Peele rendezői debütálása elég erősre sikerült: a 2017-es Tűnj el! az utóbbi évek legnagyobb meglepetéssikere lett, sorra nyerve a díjakat és költségvetése sokszorosát hozta vissza a mozipénztáraknál. Tulajdonképpen érthető, hogy az Oscar-díjas író-rendező ugyanazon a vonalon halad tovább, a Mi is csavaros horror, amely a nyomasztás és a riogatás közben kényelmetlen társadalmi kérdéseket is feszeget. A sztori egy négytagú fekete családról szól, akik tengerparti nyaralójukba érkeznek pihenni, de az idill hamar rémálomba vált, mikor összefutnak saját gonosz hasonmásaikkal. A Micélközönségét feltehetően azok jelentik, akik szeretik az egyszerre borzongató és elgondolkodtató filmeket. (Jankovics Márton)

Bemutató: március 14.

Hová tűntél, Bernadette?

A Mielőtt-filmek és a Sráckor atyja, Richard Linklater rendezi, és Cate Blanchett főszerepli a Maria Semple bestselleréből készült filmet, amit az eredeti tervek szerint már 2018 közepén bemutattak volna, de most úgy tűnik, lassan tényleg elkészül: márciusra tervezik az amerikai premiert, és már trailere is van. Az előzetes alapján imádnivaló, feel good családi történetet várhatunk, és néhány elbűvölő alakítást, élen Blanchettével, akinek igazán kijárt már egy ilyen energikus szerep a sok dáma, díva és ideggyenge figura után. A történet szerint ugyanis a boldog családanya, az ellenállhatatlan energiákkal élő, sodró személyiségű Bernadette egy szép napon felszívódik, senki nem tud semmit arról, hogy hova lett. Pedig életét nem nyomasztotta elnyomás, anyagi gondok, bántalmazó férj vagy szenvedélybetegség – sőt, sokak által irigyelt karrierje és családja várná vissza. És lánya, Bee, akinek eszében sincs belenyugodni anyja eltűnésébe. (Bodnár Judit Lola)

Bemutató: március 22. (USA)

Ad Astra

Az Ad Astra láthatóan az olyan monumentális, epikus, űrutazásos sci-fik nyomdokaiba szeretne lépni, mint a 2001: Űrodüsszeia vagy a Csillagok között, aminek megvannak a maga veszélyei. A főhős egy Roy McBride nevű mérnök, aki azért vállalja a hosszú és gyötrelmes utat a Neptunuszra, hogy a földön kívüli élet nyomait keresse és kiderítse, miért fulladt kudarcba apja húsz évvel korábbi expedíciója a távoli bolygón. James Gray, a rendező azt ígéri, hogy ez lesz a legrealisztikusabb űrutazás, amit filmen valaha láttunk, amivel nemcsak Kubrick 50 éves sci-fi klasszikusát, de Alfonso Cuarón pár évvel ezelőtti, lenyűgöző látványú Gravitációját is versenybe hívta. Persze nem bíz semmit a véletlenre, így a sztárok sem hiányozhatnak a fedélzetről: McBride-ot Brad Pitt alakítja, de szerepel a filmben Tommy Lee Jonesés Donald Sutherland is. (Jankovics Márton)

Bemutató: május 23.

Rocketman

Elton John sokkal érdekesebb figura annál a szemüveges pasinál, aki szenvedő fejjel, fura cuccokban énekel a zongoránál többnyire érzelgős slágereket. A sztárról tehát épp ideje, hogy készüljön egy életrajzi film, mely azonban inkább egy fantasy-musical lesz az ígéretek szerint. Eltont ráadásul Taron Egertonjátssza majd, és ha eddig nem jutott eszünkbe a párhuzam a Bohém rapszódiával, akkor jelezzük, hogy ezt a filmet is Dexter Fletcher rendezi. (Inkei Bence)

Bemutató: június 6.

Oroszlánkirály

Az már önmagában elképesztő, hogy hány millióan voltak kíváncsiak Az oroszlánkirály előzetesének előzetesére, de az még nagyobb kérdőjel, hogy mit várhatunk Jon Favreau animációjától. Ez nem egy új történet lesz, nem lesz új csavar, Mufasa sem áll át a jók oldalára, minden marad a régiben Elton John főcímdalával együtt. Az a különbség, hogy a technika változott annyit, hogy a CGI egészen élethűvé tegye a szavannát. Hogy ennek mi értelme, az majd kiderül, a két Oscart nyert 1994-es Disney-rajzfilm a mérce. Ha valamire, akkor a szinkronhangokra mindenképpen érdemes odafigyelni. Simba Donald Glover hangján szólal majd meg, Pumbaa lesz Seth Rogen, Mufasa James Earl Jones, Nala pedig Beyoncé. (Jánossy Villő)

Bemutató: július 18.

Once Upon a Time in Hollywood

Quentin Tarantino augusztus elején mozikba kerülő filmjének gerincét a Manson-gyilkosságok adják, de az ígéretek szerint nem csak Mansonról szól majd a produkció. A szereplők sora pedig elég, hogy milliók kapják fel a fejüket Tarantino filmjére. A Once Upon a Time in Hollywood 1969-ben, a gyilkosságok idején játszódik, Leonardo DiCaprio alakítja majd a terhesen meggyilkolt Sharon Tate (Margot Robbie) tévészínész szomszédját, Rick Daltont, Brad Pitt pedig Rick közeli barátja és kaszkadőre lesz a filmvásznon. Charles Mansont az a Damon Harriman játssza, aki a Netflix Mindhunter című sorozatában szintén a szekta vezetőjét formálja meg. (Jánossy Villő)

Bemutató: augusztus 8.

Downton Abbey

Bizony, jól olvasta a címet a kedves olvasó, és nem, nincs itt félreértés: a megasikeres, hat évadot megélt, három Golden Globe-bal és több mint egy tucat Emmyvel díjazott kosztümös sorozatból mozifilm készül, éspedig az ígéret szerint még idén mozikba is kerül. Ugyan a történetről még semmit nem lehet tudni, de úgy tudni, az eredeti szereplőgárda nagy része visszatér, tehát a sorozat rajongói alighanem kapnak egy nagy adagot abból a hangulatból, amit évek óta nélkülözniük kell. (Bodnár Judit Lola)

Bemutató: szeptember 13. (USA)

Gemini Man

A Gemini Man részben Budapesten forgott, de nem csak ettől lehet érdekes számunkra. Az alapötlet már húsz éve hánykolódott a stúdiórendszer útvesztőjében, ám végül elég jó kezekbe került: a sci-fibe oltott akcióthrillert Ang Lee rendezi, aki az Oscar-díjas Tigris és Sárkánynyal már rég bizonyította, hogy nemcsak a drámához, de a látványos akciójelenetekhez is van érzéke. A forgatás idején a Lánchídon tetején is parádézó Will Smith alakítja majd a nyugdíjba készülő bérgyilkost, akinek a legkellemetlenebb ellenséggel, önmaga fiatalabb verziójával kell felvennie a harcot a túlélésért. (Jankovics Márton)

Bemutató: október 10.

Joker

Annyira felkapott lett a Batman-képregények legnépszerűbb főgonosza, hogy párhuzamosan két film is készül róla Hollywoodban. A félresikerült Öngyilkos osztag spinoffjában Jared Leto viszi tovább a figurát, minket azonban ennél sokkal jobban érdekel, hogy Joaquin Phoenix mit kezd majd a bohócgengszterrel a Joker című filmben. Todd Phillips filmje teljesen független a nehézkes blockbusterekben épülő DC-univerzumtól, és kizárólag Joker eredettörténetére koncentrál majd. Jack Nicholson és Heath Ledgerkultikus Joker-alakításainak árnyékából persze nem könnyű kilépni, de ha valakinek sikerülhet, az épp Phoenix, aki többször bizonyította, hogy manapság nincs vetélytársa Hollywoodban a megszállott karakterek megformálása terén. Az iparági pletykák szerint Phoenix nagyon ráérzett a pszichopata bohócra a forgatáson, már az első képeken is elég átható a tekintete. (Jankovics Márton)

Bemutató: október

Kisasszonyok

Az indie-istennő Greta Gerwig furcsa vállalkozásba kezd: a többnyire a hipszterek kedvenceivé váló személyes történetekben szereplő, majd elsősorban hasonlóan réteg-érdeklődést vonzó függetlenfilmeket író-rendező Gerwig ezúttal egy klasszikushoz nyúl, Lousia May Alcott ezerszer feldolgozott regényklasszikusát kreálja újra, ráadásul kosztümös formában. Gerwig forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a projektet, azaz a tőle megszokott minőség valószínűleg nem fog csorbulni attól, hogy ezúttal nem egy személyes sztorit mesél el, és azt is borítékolhatjuk, hogy közlésvágya sem hagyja cserben, Gerwig ugyanis egészen biztosan gondol egy sor dolgot a regényről, a benne felfestett női sorsokról, mint ahogy általában szeret ő nőkről, női létről mesélni. A projekthez igazi sztárparádét mozgósított, a három főszerepben a filmezéssel állítólag már felhagyott Emma Watson, Florence Pugh, valamint a rendező előző filmjében, a Lady Birdben már bizonyított lieblingje, Saoirse Ronan lesz látható. Rajtuk kívül a Szólíts a nevedennel a világhírét már megalapozott Timothée Chalamet, Laura Dern, sőt, Meryl Streep is feltűnik majd a filmben, aminek magyar premierdátuma egyelőre ismeretlen, az amerikai bemutatót 2019 karácsonyán tervezik. (Bodnár Judit Lola)

Bemutató: december 25. (USA)

The Irishman

Már az a tény, hogy Robert de Niro végre drámában szerepel, és nem megint valami bugyuta vígjátékban, izgalmassá teszi ezt a filmet. Mit szóljunk akkor ahhoz, hogy ezt is Martin Scorsese rendezi, és szerepel benne Al Pacinótól Joe Pescin át Harvey Keitelig egy rakás legendás név? Az Irishman Jimmy Hoffa(Pacino) szakszervezeti vezető meggyilkolását mutatja be, De Niro pedig a bérgyilkosnak tartott Frank Sheerant játssza. A film a Netflixen lesz látható valamikor az év folyamán. (Inkei Bence)

Bemutató: 2019

10. X – A rendszerből törölve

Itt az év legrosszabb magyar filmje – előlegezte meg Kránicz Bence két hónapja a szigorú ítéletet kritikája címében, és most már nyugtázhatjuk: igaza lett, pláne, hogy ettől a filmtől sokat vártunk eredetileg. Ujj Mészáros Károly második filmjére maga mögött hagyta a Liza, a rókatündér bájosan abszurd humorát, hogy egy sötét és karcos thrillert forgasson. Ezzel nem lenne baj, de a magyar Hetedik helyett sajnos egy végtelenül modoros és rosszul megírt rendőrsztorit kapunk, ami profi kiállítása ellenére is felvonultatja a magyar közönségfilmek jól ismert gyerekbetegségeit. Az X legfőbb baja, hogy annyira, de annyira komolyan veszi magát, hogy helyenként már az önparódia határát súrolja. Ezt az érzést nemcsak a fals párbeszédek és a cselekmény logikátlansága erősíti, de a dübörgő férfikórusra végtelenségig ismételt vizuális megoldások is, melyeknek nincs igazi funkciója, azon kívül, hogy alaposan megismerjük Budapestet fejjel lefelé is. Balsai Móni is halovány a pánikbeteg nyomozó szerepében, aki olyan szövevényes bűnügybe tenyerel, hogy ő és családja élete is veszélybe kerül. Magyar közönségfilmtől ugyan szokatlan, hogy nyíltan reagál a mai társadalmi-politikai folyamatokra, de az X ezt is didaktikusan és elég sablonosan teszi, így végül ez a szál is szépen belesimul a rendőrfilmes klisék érdektelenségébe. Jobban járunk azzal, ha sokadszor is újranézzük a Hetediket, vagy esetleg visszanyúlunk a Lizához. (Jankovics Márton)

9. Legendás állatok – Grindelwald bűntettei

Ha a mindenmentes süteményt megeszik az emberek, akkor a Harry Potter nélküli Harry Potter-filmeket is le lehet nyomni a torkukon. Ez volt a Legendás állatok első részének tanulsága, így jöhetett a második epizód, amely maga a varázslat: ok-okozati kapcsolatokat mellőző és csak végtelenül ostobán cselekvő hősöket mozgató közönségfilm, amely – ráadás bűbáj! – két és fél órás, de jóval többnek tűnik. Persze nem segít, hogy Hollywood messze legellenszenvesebb színészeit, Eddie Redmayne-t és Johnny Deppet kell néznünk, amint azon versenyeznek, ki a nagyobb ripacs (döntetlen). Körülöttük szédítő tempóban bukkannak fel olyan szereplők, akiket állítólag láttunk az előző részben, de 140 perc alatt sem jutott eszembe, kik ők és mit tudtunk meg róluk korábban. A film végére a gonosz varázslót üldöző hőseink teljes kudarcot vallanak, frusztrációjukban pedig osztozik a mit sem értő néző. Utolsó, kegyetlen tréfaként aztán az arcunkba csapják, hogy az egyetlen szereplőnek, aki ismerős volt, Dumbledore-nak van egy eltitkolt testvére, ami persze ellentmond mindennek, amit tudni véltünk a Harry Potter-sorozatról. De már ez sem érdekel, csak a közöny és az apátia maradt, meg persze a tanulság: a legendás állat én voltam, amikor beültem erre a filmre. (Kránicz Bence)

8. Ami nem öl meg

Stieg Larsson halála után a történetet folytató David Lagercrantz Ami nem öl meg című regényét filmre adaptálták, az eredmény pedig komikus skandinávkodás amerikai módra. Lisbeth Salander boldogan éli az önbíráskodó hackerek életét, asszonyverőket és egyéb rosszfejeket büntet meg, amikor megbízást kap, ám ezúttal nem nőtársai védelmében kell csatasorba állítania képességeit: egy veszélyes programot akar vele visszalopatni magának a program alkotója, hogy elpusztíthassa azt. Mivel a programmal bárki ráteheti a kezét a világ összes atomfegyverére, így érthető, hogy amerikai kémek, a svéd kormány és svéd rosszfiúk is érdeklődnek iránta, Lisbethnek meg természetesen veszélyben az élete is, nemcsak a megbízása. A történet tehát sötét, erőszakos, és szövevényes, ám bármennyire is burkolt hóba, amit csak ért Fede Alvarez rendező, nagyjából ennyiben sikerült a skandináv krimik hangulatát megidézni, minden másban izzadságszagú erőlködés lett a végeredmény, a karakterek kétdimenziósak, a motivációk tisztázatlanok, és a bonyolultsága ellenére is lapos forgatókönyv még egy olyan briliáns színésznőből, mint Claire Foy, is kihozta az unott és feledhető penészvirágot. Skandináv krimin unatkozni, az azért teljesítmény. (Bodnár Judit Lola)

A tetovált lányból női Chuck Norris lett, és ez pont olyan kínos, mint ahogy hangzikA tetovált lány visszatér, hogy megmutassa, milyen, amikor Amerika megpróbál skandinávot játszani, mármint nem lottót, krimit, és nagyon nem sikerül neki. Kritika.

7. Tegnap

Kenyeres Bálint ambiciózus, első egész estés filmterve szuperül hangzott… tíz évvel ezelőtt. Az Észak-Afrikában játszódó napsütéses film noirban egy középkorú európai férfi kergette volna régi szerelmének emlékét – szépen mesélt volna a szerelem illúziójáról, önáltatásról, az emlékezet csalfa működéséről. Finanszírozási nehézségek és a legkülönfélébb egyéb akadályok miatt a film sokkal később forgott le megváltozott koncepcióval és szereplőkkel, és csak idén került a mozikba. A hányattatások nem tettek jót neki. Ahogyan az antipatikus főhőst alakító (egyébként tehetséges) Vlad Ivanov tévelyeg a sivatagban két órán keresztül hajszolva a semmit értelmetlenül, ám egyre jobban próbára téve a néző türelmét, emberünk percről percre evidensebben kerül gúnyos párhuzamba a film alkotójával, aki görcsösen kapaszkodik kiüresedett, értelmét vesztett filmtervébe. A sehova nem vezető, keserű vergődés így végül sokkal inkább mond valamit a rendező elmúlt tíz évéről, mint egyetemes emberi kérdésekről, ha nagyon empatikusak vagyunk, eléggé meg is sajnáljuk szegényt, mire kijövünk a moziból. (Bujdosó Bori)

Nem csak a főhőst, de a nézőt is megviseli ez a filmSeggfej sínylődik a sivatagban a semmiért lehetne az alcíme Kenyeres Bálint Tegnap című filmjének, ha vonzódna a forgalmazó az alliterációkhoz. Úgy legalább tudnánk, mi vár ránk. Kritika.

6. Túl szexi lány

Amy Schumer legújabb vígjátéka egy nagyon 2018-hoz illő témához, a bodyshaminghez és a belső szépség fontosságához nyúlt, csak éppen roppant buta lett a végeredmény. A Túl szexi lány (I Feel Pretty)annyira próbálja lerombolni az ideális nőkről kialakított hamis képet, hogy egy közepes vígjáték szintjére süllyed duci viccekkel. Az egész koncepció kísértetiesen hasonlít A nagyon nagy őére (Shallow Hal), de az még nem lehet a Túl szexi lány egyetlen mentsége, hogy jobban sikerült, mint Jack Black és Gwyneth Paltrow kellemetlen tanmeséje a felszínességről. A Túl szexi lányban Schumer karaktere egy szerencsétlen spinningbaleset után képzeli magát modellnek, és pasizik be egy lendülettel a tisztítóban. Amy Schumer nem mellé lőtt a filmmel, egyszerűen csak be kellett volna szállnia az írói gárdába, mert az öniróniájával sokkal egyszerűbb és jobb poénokat tud lerakni az asztalra, mint amire a Túl szexi lányképes volt. Itt tényleg az az egyik fő viccforrás, hogy Michelle Williams elváltoztatott hangon, cincogva játszik, ami szinkronnal különösen bántó. Aki meg hasonló problémákkal küzd, mint a filmben Amy Schumer, nem képes elfogadni magát, és mindig irigyli a modelleket, az nem most fog erőre kapni. Inkább kövesse a valódi színésznőt a filmes szerepe helyett, ő általában értelmesebb dolgokkal áll ki a nyilvánosság elé, mint Renee Bennett. (Jánossy Villő)

5. Kaliforniai rémálom

Valahol igenis jó, hogy ez a film elkészülhetett: David Robert Mitchell visszavitt bennünket abba a korba, amikor még iszonyatos pénzeket tapsolhattak el végtelenül arrogáns rendezők élvezhetetlenül öncélú filmekre. A Kaliforniai rémálom pontosan ilyen: majdnem két és félórán át követhetjük az év legellenszenvesebb filmes főhősét (Andrew Garfield játssza), amint ide-oda téblábol a Los Angeles-i szórakoztatóipar pokoli labirintusában, szájbarágós dialógusok, két kézzel szórt filmes idézetek, sok erőszak, illetve szex közepette. Mitchell filmje a példa rá, hogy dehogy veszíti el a jelentőségét a film – ennél jobban semmilyen film- vagy sorozat nem tudott felbosszantani 2018-ban, és ez igenis teljesítmény. (Inkei Bence)

Inkább jöjjön a bagolyálarcos rémA Kaliforniai rémálom egy tehetséges rendező ambiciózus filmje. Lehet, hogy nem pont arról lesz emlékezetes, amiről David Robert Mitchell szerette volna.

4. Valami Amerika 3

Nehéz mit mondani Herendi Gábor harmadik Valami Amerikájáról, ha az előzőek óriási sikert arattak, és az utolsó részt is több százezren látták. Ettől még nem tudta megugrani a Valami Amerika 3 az előzőek színvonalát, sajnos mélyre jutott a gyenge poénokkal. Nagy Ervin meleg karaktere nem volt olyan vicces, hogy ennyiszer röhögjük vele és rajta. Ez a börtönben mindenkit megfektetnek-szál a Valami Amerikaegyik fő humorforrása, többet is hoztak ki a forgatókönyvírók (Herendi Gábor, Divinyi Réka) az anális viccekből, mint amennyit abból lehet vagy ízléses. Túl sok az altesti és szappanos utalás, illetve az indokolatlan mennyiségű híres, pucér férfisegg a filmvásznon. A másik nagy csalódás, hogy a Valami Amerika 2018-ra elhagyta a zenés betéteket, viszont ugyanazt a musicalt húzta elő, ami a második részben főszerephez jutott. (Jánossy Villő)

A Valami Amerika 3 önmaga paródiájaSzabó Győzőék ismét visszatértek, hogy bénázzanak egy sort, de már semmi nem olyan, mint régen.

3. A szabadság ötven árnyalata

A februári premier után két pontot adtunk a trilógia befejező részére, és ma is éppúgy tartjuk az értékelést. Sőt, lehet, hogy ez a kettő is túlzás volt, amilyen szintre jutott a hatalommániás Christian Grey (Jamie Dornan) az évek alatt. A legnagyobb baj, hogy annak ellenére, hogy a BDSM-közösség régóta szajkózza, hogy mennyire nincs köze a szado-mazóhoz a filmnek és káros a megközelítés, az alkotók mégis maradtak a járt úton. A #MeToo és a HarveyWeinstein-botrány után nem sokkal emeltek a magasba egy kontrollfreak barmot, aki azt hiszi, hogy a pénzével és a vonzerejével bármit elérhet. Illetve el is ér. Christian Grey szentül hiszi, hogy egy kapcsolat kizárólag a szexről szól, és a tulajdonának tekinti a partnerét. Terrorizálja a munkában és otthon, Anastasia Steele-nél (Dakota Johnson) pedig bekapcsol a Stockholm-szindróma, és azt teszi, amit a ház ura mond, ha pedig nem, fél a következményektől. Néhol persze megpróbálják elhitetni velünk, hogy Steele egy független, erős és határozott nő, de ha az lenne, már rég kiröhögte volna férjét, aki minden vitát megpróbál a bankszámlájával elsimítani. Nem lepődnénk meg, ha a főszereplők azóta is próbálnák elfelejteni azt a percet, amikor aláírták a szerződést. (Jánossy Villő)

2. Slender Man

Slender Man 2009 óta, tehát lassan tíz éve uralja a neten terjedő rémlények hordáját. Eredetileg a Something Awful nevű portál pályázatára készült, ahova az olvasók által kitalált paranormális jelenségeket ábrázoló képeket lehetett beküldeni, majd lassan, de magabiztosan hódította meg az internet horrorra fogékony, jellemzően tinédzserkorúak által látogatott szegletét. Képregény, novella, neten terjedő városi legenda, videojáték főszereplője lett, aztán eljött 2018, és Slender Man beköltözött a mozivászonra. A sztoriban négy barátnő poénból megnéz egy félelmetes videót, aminek hatására eleinte rémálmok, majd hallucinációk gyötrik őket, aztán vagy eltűnnek, vagy megőrülnek. Ahogy a cselekmény halad előre annál szövevényesebb és érthetetlenebb dolgok történnek a lányokkal, és úgy szaporodnak az értelmetlen sztoriszálak, következetlen történések, megmagyarázatlan események és borzasztóan kellemetlen dialógusok is. Ráadásul ami a gyerekrajzokon és photoshoppolt felvételeken jól mutat, mozgás közben nemhogy nem félelmetes, de leginkább semmilyen, így a film leginkább a legbugyutább rémisztgetéssel operál: jumpscare-ek, a felvillanó elemlámpa-fényben megjelenő emberek, farecsegés bagolyhuhogás. A film óriási alapanyagból táplálkozhatott, ám ehelyett fogta a horrorzsáner legbénább kliséit és ügyetlenül és élvezhetetlenül pakolta egymásra őket, a végeredmény egy unalmas, élvezhetetlen, középszerű és nagyívű semmi lett. (Zsótér Indi Dániel)

1. A partiállat

Minden évben érkezik nem egy, nem kettő, hanem inkább tizenkettő előre sejthetően bűnrossz Zs-vígjáték, és A partiállattól sem vártunk sokat, de hogy a filmet író és főszereplő Melissa McCarthynak és férjurának, az íróként és rendezőként szereplő Ben Falconénak azt a keveset ennyire sikerül alulmúlni, azt azért nem vártuk. A történet szerint Deanna, akinek élete leánya körbe ugrálásáról és pokróc férjével a látszat megőrzéséről szól, lánya utolsó egyetemi évének első napján azzal szembesül, hogy a spúr balfék férje becsajozott, és válni akar. Deanna pedig, miután túltette magát az első sokkon, kitalálja, hogy visszaül az iskolapadba, hogy elvégezze az utolsó évet, amit anno a család és a spórolás miatt félbehagyott. Ahogy pedig egy ilyen helyzetből, és a film jellegéből sejthető, Deanna beleveti magát az egyetemista életbe bulizással, könnyű numerákkal, és vizsgadrukkal, és ezeken a helyzeteken kellene nekünk nevetnünk. De sajnos minden rossz ebben a filmben, a szinkron pedig csak fokozza azt, ami már önmagában is fájdalmas. És nem ám olyan szódával elmenősen rossz, nem az a fajta rossz, ami egy fáradt nap után pont jól esik, és pláne nem éri el a szinte megtisztelő „annyira rossz, hogy az már jó” státuszt. Egyszerűen csak a megátalkodottan igénytelen, a nézőjét egy zöld szemesostoros szintjén kezelő rosszról beszélünk itt, ahol beleférnek nem csak a realitásokkal semmilyen kapcsolatot nem ápoló párbeszédek, a minden ripacsságot kimaxoló, rémes alakítások, de még az olyan szakmai minimumok semmibe vétele is, mint hogy random kódorgó statiszták benne maradnak a filmben. (Bodnár Judit Lola)

Kiemelt kép: InterCom

A sebezhetetlen és a Széttörve folytatása

Minden évben rengeteg filmmel vagyunk ellátva, viszont az előzetesek felcsigázzák az ember kíváncsiságát.

Folytatások vagy új filmek? ? Egy biztos, bármelyik is legyen, a nézők türelmetlenül várják, legyen az akár mese akár film.

Ne is húzzuk az időt, nézzük a listát dátumokkal együtt, amiket a legjobban várunk 2019-ben a mozikba!

Toy Story 4 (2019. június 21.)

Once Upon a Time in Hollywood (2019. július 26.)

Bosszúállók – Végtelen háború 2. rész (2019. május 3.)

It – Chapter 2 (2019. szeptember 6.)

Az oroszlánkirály (2019. július 19.)

Wonder Woman 1984 (2019. november 1.)

John Wick – Chapter 3 (2019. május 17.)

Dumbo (2019. március 29.)

Star Wars 9. rész (2019. december 20.)

Így neveld a sárkányodat 3. (2019. március 1.)

Joker (2019. október 4.)

The Lego Movie 2.: The Second Part (2019. február 8.)

The Addams Family (2019. október 11.)

Godzilla 2. (2019. május 31.)

Te melyiket várod a legjobban?